Utazás Kiotóba
2023 februárjában három hetet töltöttem Japán ősi fővárosában, Kiotóban, ami egészen 1869-ig az ország fővárosa volt, ekkor került át a sógunátus székhelye Edóba, a mai Tokióba. Egyébként az UNESCO Kiotó és a közelben lévő Udzsi (az Udzsi-tea termesztése ezen a területen folyik, mely Japán egyik legrégebbi, és legmeghatározóbb minőségi zöld teája) és Ócu városait a Világörökség részévé nyilvánította 1994-ben. Japán nemzeti kincsének kb. 20%-a, kulturális örökségének kb. 14%-a Kiotóban található.
Utazásom elsődleges célja családi vonatkozású volt, ott élő fiamat és családját látogattam meg, és ami a legnagyobb öröm volt, kisunokám születése is erre az időpontra volt várható, aki – a család nagy örömére és boldogságára – február 11-én meg is érkezett.
Ahogyan időm engedte, természetesen igyekeztem bejárni a várost és a környékbeli nevezetességeket, ezekről az élményekről, benyomásokról szeretnék most egy kis ízelítőt adni, külön köszönöm a felkérést e beszámoló megírására.
Nehéz helyzetben vagyok, mert bár csak töredékét láttam e számtalan szépségnek, mégis annyi élménnyel lettem gazdagabb, ami szinte leírhatatlan, így csak ottani, de annál érdekesebb szokásokról és a sok közül néhány csodáról írnék a számtalan közül, amivel találkozhattam, és nem utolsó sorban külön „fejezetet” szentelek a vasútnak.
Remélem, kis ízelítőt tudok adni egy számunkra nem annyira, vagy egyáltalán nem ismert világról. Mégis azt gondolom, most megértettem, miért lehet jó ott élni. Ahogyan azt fent is írtam, utazásom célja elsősorban családi vonatkozású volt, hiszen kisunokám születése felülír minden látnivalót.
Vargha Andrea