1. Mire vagy a legbüszkébb, mint magánember?
A fiamra vagyok a legbüszkébb, akit egyedülálló anyaként neveltem fel. Jelenleg egyetemre jár, tőlem távol, másik városban él és jól megállja a helyét az életben.
2. Mi szerepel a bakancslistádon az első 5 helyen?
Többször is elkezdtem már jógázni, de sajnos valami miatt mindig felhagytam vele, ezért mondhatom, hogy a bakancslistámon jelenleg a jóga, napi rutinba történő beépítése szerepel. Ezen kívül úticélokat tudok megjelölni, mint például Skócia vagy Bali szigete. Lehetőség szerint minél több európai országba szeretnék ellátogatni.
3a. Melyik könyv volt Rád a legnagyobb hatással, melyet szívesen ajánlanál?
A valóságot a mindennapokban is láthatom, olvasmányaimban szeretek egy kicsit elrugaszkodni ettől a világtól. Nagyon kedvelem a sci-fi irodalmat, illetve azokat a történeteket, melyek egy teljesen más korba, kultúrába, világba kalauzolnak, mint Wilbur Smith – az ókori Egyiptom témakörét feldolgozó – A hetedik tekercs című könyve. Szívesen olvasom Rejtő Jenő kalandregényeit is.
3b. Melyik film volt Rád a legnagyobb hatással, melyet szívesen ajánlanál?
Filmmániás vagyok. Elsősorban azokat a filmeket szeretem, melyek képesek gondolatokat ébreszteni bennem. A teljesség igénye nélkül a listámon az Avatár – mert alapvető érzelmi húrokat penget meg, mint a természetközeliség, a tolerancia, de megjelenik benne a háború és az irigység érzése is –, Pixar: Bolond madarak című animációs rövidfilmje, Stephen King: A halálsoron című könyvének filmadaptációja szerepel, de még tudnám sorolni a listát. A lakásfelújítást bemutató filmeket a kreatív szál, a látható, maradandó eredmények miatt nézem szívesen. Végül a sorozatok közül a Szívek szállodáját vagy az Agymenőket emelném ki, az elmés dialógusuk és a nagyon sokrétű, sok szálon futó történeteik miatt.
4. Mit tennél bele egy időkapszulába?
Magamból kiindulva azt az üzenetet hagynám, hogy meg kell tanulni kevésbé – sőt egyáltalán nem aggódni –, fontos a reziliencia, a rugalmasság képessége, nem szabad belekövülni a részletekbe.
A nagyvilág példáján okulva pedig azt, hogy a gyűlölködést, az irigységet mellőzni kell, mert ezek az érzelmek háborúkhoz, tragédiákhoz vezetnek. Az emberemlékezetben van még a legutóbbi nagy világégés, de nem tanulunk ebből. Az ókori Róma óta nem tanulunk semmit? Fejlődünk, persze fejlődünk, ha a nőknek a sorsát nézzük például, akkor az elmúlt száz év igen nagy és jelentős változásokat hozott, de mégis úgy érzem, hogy az emberi természet valahol megrekedt egy bizonyos szinten, ahonnan nem tud feljebb lépni. Olyan mintha időről-időre elérkezne a szellemi- és lelki megvilágosodás korszaka, aztán jönne egy lejtő, mintha az emberiség egy hullámvasúton ülne.
5. Milyen értékekben hiszel leginkább?
A türelem nagyon fontos érték, ezt én is folyamatosan tanulom, leginkább a munka területén. Magánemberként nagyon fontosak számomra az emberi kapcsolatok, a családom és a barátok. Szerencsére a családommal sok időt tudunk együtt tölteni, és a barátokkal is rendszeresen összejárunk, sokat kirándulunk és utazunk.
6. Mennyire fontos Neked a dicséret és az elismerés?
Nagyon fontosnak tartom mindkettőt. Az én édesapám nem nagyon dicsért, mindig elmondta, hogy „Jó, jó, de…" és akkor megfogalmazott nyolc kritikát arra vonatkozóan, hogy mi nem volt tökéletesen jó. Én megfogadtam, hogy igenis dicsérni fogok. Nem mondom, hogy ez a mindennapi gyakorlatom része, de igyekszem megdicsérni és megköszönni az emberek munkáját legalább évente kétszer. Úgy gondolom, hogy sok magyar vezető eszköztárából sajnos hiányoznak a visszajelzés olyan elemei, mint a dicséret és elismerés, de ez szerencsére tanulható, fejleszthető. Nem hiszek az ostorozásban. Véleményem szerint egy olyan környezetben, ahol az ember fél nem tud kibontakozni a kreativitása.
7. Mi az első gondolatod, ha azt a szót hallod, hogy
integráció
„Mert nem lehet kétszer ugyanabba a folyamba lépni.” az integrációval kapcsolatban mély tapasztalataink vannak, már többször is megtörtént velünk. Minden alkalom más és más volt, mindig más szemszögből kellett nézni a feladatokat és egyértelműen sokat változtunk.
globális felmelegedés
Az emberi irigység és telhetetlenség érzése ugrik be. Miért nem működik az élni és élni hagyni elv? Talán a túlnépesedésből adódik? Amikor van egy meghatározott területünk, életterünk, ami eltart bennünket, akkor miért nem tudunk arra tekintettel lenni és inkább vigyázni rá?
generációs különbségek
különbség
A mi generációnk karrierje a rendszerváltás körül indult, nagyon sok dolog változott. Mi vagyunk az a generáció, akiknél enyhült az „eleve elrendeltetés” elve, akár nemi szerepek, akár pályaválasztás tekintetében. Körülöttünk is meglehetősen képlékeny volt a világ, de a mi gyerekeink életében pedig végképp az. Náluk már túl sok lehetőség, túl nagy kínálat van az élet minden területén és nehéz a választás. Az emberek nem tudhatják, miről maradnak le, ha az egyik vagy a másik utat választják, és ha nem élnek meg mindent maximálisan, akkor hajlamosak „lúzerként” tekinteni magukra. Miután a közösségi médiából folyamatosan az „Élj, élj, élj!” üzenet érkezik, azt érezhetik, hogy lemaradnak valamiről. Emellett az én generációm próbál állandóságot, biztonságot teremteni a családnak, de azért szeretnénk mi is élményekben gazdag életet élni, így a sajátomat a változás generációjának érzem.
énidő
hétvége
komfortzóna
Létezik. Előbb vagy utóbb mindenki kialakítja a maga kis mikroklímáját. Számomra a komfortzóna azt jelenti, hogy azokkal az emberekkel, tárgyakkal próbálom körül venni magam, akik fontosak nekem. Néha megpróbálom tesztelni a határokat, kipróbálni, hogy meddig tart és esetenként pici lépésekkel ki is lépek belőle, de azt tapasztalom, ahogyan az ember megy előre a korban, ez is egyre nehezebb.