1. Mire vagy a legbüszkébb, mint magánember?
Büszke vagyok a jelenlegi életemre. 12 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy 3 gyerekes apukaként kell majd helyt állnom. A családunkban sehol sincs 3 gyerek! A napi rutinban néha rám tör az érzés, és rá is csodálkozom, hogy: Itt vagyunk, együtt vagyunk, együtt a feleségemmel és a gyerekekkel! Megoldjuk, menedzseljük a napi feladatokat, és együtt tartjuk a családot. Erre nagyon büszke vagyok. Bár, még most a kihívások elején tartunk…
2. Melyik könyv volt Rád a legnagyobb hatással, melyet szívesen ajánlanál?
Kettő könyvet szeretnék megemlíteni. Gyermekkorom nagy kedvence volt – még most is fent van a listán – a Pál utcai fiúk című regény. Alig várom már, hogy a kislányom is elolvassa – kíváncsi vagyok, neki mennyire fog tetszeni –, de erre még egy kicsit várnom kell.
A másik pedig Homérosztól a – könnyed olvasmánynak ugyan nem mondható – Íliász című eposz. Nagyon tetszett a története és a nyelvezete. Őrült nehéz maga a szövegezése, nagyon nehezen olvasható történet, de ha az ember belerázódik az olvasásába, igazi irodalmi csemege.
3. Milyen értékekben hiszel leginkább?
Az arany középútban. Megtalálni és megtartani azt az arany középutat az életben, amin érdemes lehet végig menni. Megtalálni a munka-magánélet egyensúlyát, mert törekedni kell a munka és a család egységének a fenntartására. Ez az egyik legnehezebb dolog az életben, sokszor komoly kihívást jelent. Ha 48 órából állna egy nap, egy ideig biztos elég lenne mindenre, de később ezt az időtartamot is kitöltenénk, bizonyára az is kevésnek bizonyulna. Bennem nagyon erős a munkamotiváció – ezt sajnos a családom néha hátrányként éli meg –, de időnként észbe kapok és igyekszem visszaállítani az egyensúlyt. Alapvetően szenvedélyes ember vagyok, és amibe belekezdek, azt szenvedélyesen szeretem csinálni.
4. Mennyire fontos Neked a dicséret és az elismerés?
Szerintem minden embernek fontos a dicséret, mert motiváló hatású, lendületet tud adni. Nekem is szükségem van rá, inspirál. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert munkavállalóként – olyan vezető mellett dolgozhatok, akitől ezt megkapom – és otthon is, van benne részem; és természetesen én is igyekszem alkalmazni a munkahelyen és otthon is egyaránt. A visszajelzésről azt gondolom, fontos, hogy több irányból érkezzen, mert akkor lehet jól végezni bármilyen tevékenységet. Visszajelzést adni nem könnyű, nem is tudja mindenki jól csinálni, de ez is tanulható. Akár dicséretről, akár támogató, motivációs visszajelzésről beszélünk, mindkettőre szükség van.
5. Mi az első gondolatod, ha azt a szót hallod, hogy
integráció
együttműködés
globális felmelegedés
durva
Ha most – az előrejelzések alapján – a jövőbe pillantunk, nem túl szép, amit látunk. Amikor mi fiatalok voltunk a globális felmelegedés és annak következményei nem voltak ennyire napi témák, legalábbis én úgy emlékszem. Az emberiség változtat a szokásain – a gyerekeinknek már természetes a szelektív hulladékgyűjtés –, alakul ez a történet csak lassan. Lehet, hogy sokkal lassabban reagálunk, mint ahogy kellene…
generációs különbség(ek)
van
MÁV-os munkaviszonyom kezdetén, 20-as éveimben járó munkavállalóként nagyon nehéz volt beilleszkednem egy olyan szervezetbe, ahol a kollégák már az 50-es éveikben jártak. Azóta eltelt 20 év és fordult a dolog. Most én a 40 évemmel úgy érzem, hogy az új, most a 20-as éveikben járó fiatalok vannak tőlem messze. Családi vonatkozásban például a 18 éves unokaöcsém viselkedését, gondolkodását esetenként nehezen tudom befogadni, nem egy nyelvet beszélünk. Egyre inkább nyílik az olló az akkori és a mostani generációs különbségek tekintetében, ezért azt gondolom, hogy emberileg és szervezetileg is foglalkozni kell ezzel a jelenséggel.
énidő
Ez az, ami sosem tűnik elegendőnek. Talán az esti történelmi dokumentumfilmek, amik kikapcsolnak vagy egy filmnézés, de ezekkel sokszor van, hogy csak a „rendezte” feliratig jutok.
komfortzóna
kilépés