1. Mire vagy a legbüszkébb, mint magánember?
Talán közhelyszerűnek tűnik, hogy valaki a családjára büszke vagy, hogy a legnagyobb kincse a gyermeke, de én valóban rájuk, illetve magunkra vagyok a legbüszkébb. 32 éve vagyunk együtt a feleségemmel, ha viccelődni szeretnék akkor elmondhatnám, hogy elég strapás időszak lehetett számára. Szerintem ketten vagyunk egy egész és remélem még vagy 32 évig így is marad.
2. Mi szerepel a bakancslistádon az első 5 helyen?
Szeretnék nagyon-nagyon jól, úgy beszélni, úgy kommunikálni, hogy mindenki megértse, mit is szeretnék mondani. Ha már a nyelvtanulásnál tartunk akkor szívesen megtanulnék japánul, kínaiul, arabul vagy mondjuk busmanul. Nekem nagyon hosszú a bakancslistám, nincsenek priorizálva az álmaim, ahogy jönnek abban a sorrendben próbálom – illetve a családommal próbáljuk – megvalósítani. Amit nagyon szeretnék az hosszú és tartalmas élet, sok unoka, és rengeteg utazás, szeretném bejárni a világot. Az utazáshoz igénybe vennék mindenféle közlekedési eszközt – hajó, csónak, tutaj...
Természetesen vasutas létemre a vonatozás prioritást élvez mindennel szemben. A sors megadta nekem, és volt szerencsém már sok ország vasútját kipróbálni, ültem a nagy sebességű vonattól kezdve a kis döcögő vicinálisig sok mindenen. Nem vezetek listát, hogy mi az, ami a bakancslistáról már megvalósult, vagy ami hátra van. Ennek egyszerű az oka, ami teljesült az már nem szerepel a listán, ha meg azt gondolom, hogy valaminek meg kel valósulnia és mégsem fog, akkor azt kudarcként élem meg, és ki szereti a kudarcot?!
3a. A Melyik könyv volt Rád a legnagyobb hatással, melyet szívesen ajánlanál?
Nehéz helyzetben vagyok sok ilyen van, de talán Fekete István: Tüskevár című regényét nevesíteném. Ez az a regény, ami gyakorlatilag általános iskola ötödik osztályától a főiskolán keresztül elkísérte az életem. A főiskolán több dolgozatot írtam belőle. Imádom, ahogy Fekete István ír, pár napot úgy mutat be a regényeiben, hogy abban benne van egy egész élet, mindezt lebilincselően, vidáman, keserédesen, és ez az, ami lenyűgöz. Egy példa az előbb elmondottakra, számoljuk ki, hány napot töltött Tutajos, Matula bácsival a berekben. A könyv ezt meséli el, de tessenek kiszámolni a napokat. Maradjon ez egy feladvány számolja ki mindenki, és szerintem nagy meglepetést fog okozni. Mint mondtam sok író és könyv van, amit szeretek, ilyenek még a Szilvási könyvek a Balzac és Zola könyvek és sorolhatnám sokáig.
3b. Melyik film volt Rád a legnagyobb hatással, melyet szívesen ajánlanál?
Filmben mindenevő vagyok, az igazat megvallva, nagy magyar film fan vagyok. Szeretem a krimiket, történelmi filmeket a sci-fi-ket, és a művészfilmeket. Ha nevesíteni kellene egy filmet akkor nagyon nehéz helyzetben vagyok. Ha nagyon ki akarok kapcsolódni, akkor viszont a legjobb választás a Vissza a jövőbe trilógia és a Star Wars filmek. Bármikor, bármelyik rész, bármelyik jelenettől, bármilyen formában.
4. Mit tennél bele egy időkapszulába?
Inkább időutazó gépet csinálnék, mert az sokkal érdekesebb lenne. Mint már mondtam nagy utazó vagyok és ha lehetne akkor szívesen utaznék egy ilyen masinával, de kizárólag csak visszafelé, a múltba. Nagy szerelem a '60-as évek Amerikája. Pöttyös „A” vonalú szoknya nagy autók és a zene. Egy Chuck Berry koncert, vagy egy korai Doors, egy Woodstok fesztivál… Bepillantanék az ókorba, a középkorba.
Az időkapszulával kapcsolatban vannak fenntartásaim, ha én most beleteszek egy újságot vagy valamilyen a mai korra jellemző tárgyat egy dobozba, és azt majd a jövőben elkezdik olvasni, nézni – nyilván a történelem hozzá fogja adni magát, nem biztos, hogy megértik majd a tárgyakból újságokból, hogy milyen is volt ez a világ. Nem tudom, hogy van-e olyan meghatározó dolog, ami ezt a kort vissza tudná majd idézni. Most ha találunk egy sírt, benne egy medállal, vagy valami korabeli tárggyal azonnal gyártunk hozzá 26 elméletet, mely szerint az ékszert azért tették oda, mert a tulajdonos kedvenc lovának a zablájának a dísze volt… holott lehet, hogy pusztán véletlenül esett be a gödörbe az a medál, valakinek a nyakából.
5. Milyen értékekben hiszel leginkább?
Nekem a legfontosabb érték az egyenesség és a jószándék. Sosem török pálcát senki felett, mert nem tudhatjuk, hogy mi történik velünk holnap. Munka, emberi kapcsolatok vonatkozásában egyaránt az egyenes, becsületes embereket szeretem. Ha valaki őszintén elmondja, hogy mit szeretne, mi a problémája – a kollégáimat is erre szoktam ösztönözni –, ha meg lehet oldani, úgyis megoldjuk, ha nem lehet megoldani, akkor pedig biztos találunk rá valamilyen megoldást.
Hiszek az otthonról hozott dolgokban – a nevelés az egy dolog – az otthon látott szokásokban, mintákban, én ezeket otthonról hozott alapkészségeknek hívom, melyek végig kísérnek bennünket egész életünkben. Az így kapott értékeket kezdeti lázadásunk ellenére – Én ezt majd biztos másképp fogom csinálni, ha szülő leszek! – idővel magunkévá tesszük és szándékosan vagy akaratlanul is, de mi is továbbadjuk a gyerekünknek. Amit szándékosan akarunk átadni, azt persze megtanítjuk, de azt, hogy anyának vagy a menyasszonyodnak, feleségednek virágot kell hozni, abban én nem hiszek, hogy azt meg lehet tanítani, mert ha ez parancsra történik, akkor sosem fog szívből jönni, és így már nem is lesz igazi érték.
6. Mennyire fontos Neked a dicséret és az elismerés?
Én nem gondolom, hogy valakinek az rosszul esne, hogyha dicsérik. Minden embernek nagyon fontos az elismerés és a dicséret, de nyilván mint mindennek van egy egészséges határa és ugyanez vonatkozik a kritikára is. A kritikával egyébként úgy vagyok, mint a nagy átlag, bírom és szükséges, de nem mindig esik jól. Ettől függetlenül szükséges a visszajelzés, ami egyben akár burkolt kritika, bár tudjuk, hogy a kettő nem mindig ugyanaz. Általában csak akkor kapunk visszajelzést, amikor már valaki kritikus velünk szembe, ezen kellene, illetve lehetne változtatni, ebben még van hova fejlődnünk.
7. Mi az első gondolatod, ha azt a szót hallod, hogy
integráció
Nagyon nehéz erre válaszolni. A jelenlegi munka környezetemben kihívásokat és új feladatokat jelent.
globális felmelegedés
Nem hiszek benne. Szerintem ez csak a természet körforgása. Bizonyos időszakonként van lehűlés (jégkorszakok) ezt követően van felmelegedés. A természet tudja a dolgát. Mi emberek olyan kicsik vagyunk, például egy vulkán böffent egyet és már leáll a légi közlekedés, megbénulnak a navigációs csatornák… és mi emberek csak tehetettlenül nézünk és várjuk a jószerencsét.
generációs különbségek
Minden generációnak ki kell harcolnia magát! Ezt a harcot nevezik szerintem generációs különbségnek. Nézetem szerint minden generáció egyforma, nem jobb, nem rosszabb, csak más. Más a kor, amiben élnek, mások a lehetőségek! Az idősebb generáció a tapasztalatával védeni szeretné a fiatalabb generációt, szeretné óvni a nehézségektől a csalódástól, de az ifjak ezt még nem értik. Talán ez a generációs különbség!
énidő
Az énidő az az én időm! Ami azért nem arról szól, hogy csak én vagyok (szerintem)! Akkor lesz értékes ez az idő, ha sikerül tartalommal feltölteni. Nálam ilyen a sport, bár nem látszik rajtam. Felszabadultnak, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam egy jó tekerés után. Fogalmazhatnék úgy is ez a boldogsághormon termelés időszaka.
komfortzóna
Tudományosan megmagyarázva a komfort (kényelem) és a zóna (terület) szavakból született. Mint mindenki én is szeretek ide visszavonulni. Itt kapja meg az ember a nyugalmat, biztonságot. Szándékosan mondtam, hogy visszavonulni, mert általában ezen kívül él az ember, én fordítva szoktam alkalmazni, nem kilépek belőle, hanem belépek a komfortzónába. Akkor szerencsés az ember, ha tudja, hogy van ilyen lehetősége, de ettől függetlenül természetesnek veszi. Sok munka ezt a szigetet felépíteni, és talán sokkal több munka ezt „üzemeltetni”.