A vágányok mellett...
A pestszentlőrinci állomás két okból is kedves számomra: korábban a XVIII. kerületi Helytörténeti gyűjteményben dolgoztam, így a helyi értékeket, a kerület történeti, történelmi értékeit sokat tanulmányoztam, másrészt az 1970-es évek elején Édesapám 1972-es tisztté avatását követően itt kezdte forgalmi szolgálattevőként vasúti pályafutását. Ezzel a néhány gondolattal az ő emlékének is szeretnék adózni. Az állomáshoz közel laktunk, így sok időt töltöttem ott, már csak azért is, mert az akkori állomásfőnöknek hasonló korú gyermeke volt, mint én és sokat játszottunk az állomáshoz tartozó szolgálati lakás apró kertjében, amiben – emlékeim szerint – szépen gondozott veteményeskert is volt.
Az állomás története egybeforr a mai Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Budapest XVIII. kerületének történetével. Területe a vaskor óta lakott, a kora középkorban királyi birtok volt, később számos alkalommal „gazdát cserélt”. A török hódoltság alatt elnéptelenedett terület sikertelen újratelepítési kísérletek után a Grassalkovich, majd több más család birtokába került. A kiegyezést követően előbb lakó- és pihenőövezetként, majd a vasút megjelenése és több gyár betelepülése révén az ipar által is fellendülést élvezett. A két világháború között lakossága gyors ütemben növekedett lehetővé téve a megyei városi rang elnyerését. Budapest 1950-es bővítésekor önállósága megszűnt, azóta Pestszentimrével együtt Budapest XVIII. kerületét alkotja.
De hogy került oda az állomás?
Maga az állomás a Budapest-Cegléd-Szolnok (100a) vonal részét képezi. Az 1870-es években az akkor még Szentlőrincpusztának nevezett településen nyaralótelep villái épülgettek. Gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter is itt építtetett magának egy emeletes villát, amelynek épülete ma is áll a mai Szil utcában, lakások vannak benne (a Nagymamámék házával majdnem szemben, mi csak úgy emlegettük: Nagyház). Azért, hogy a birtok megközelítését megkönnyítse, ingyen telket ajánlott fel a MÁV-nak egy vasútállomás megépítéséhez. Az állomás felépült és a Pusztaszentlőrinc-Nyaraló nevet kapta. Lónyay közbenjárására a gyorsvonat is megállt, és még teherpályaudvarral is kibővítették.
Az épület típustervek felhasználásával készült, az eklektikus stílus jegyeit viseli magán. A vasúti pálya felől faoszlopokon álló előtető épült díszes ácsolattal, s ugyanezt a famunkát használták az ereszalj kialakításánál is. Az első állomás még kicsi volt, de az önálló községgé alakulás, 1910 után állomásfőnökséggé fejlesztették. A várótermeken és forgalmi helyiségeken kívül szolgálati lakás is tartozott hozzá. A műemlék jellegű épületet többször átalakították, majd az állomás átépítése során kívül-belül teljesen felújították, a legutóbbi felújításkor a faoszlopok alsó védelmét nem túl szakszerű módon, körbebetonozással oldották meg, amely korhadást idézett elő. Az utasforgalmi jellegű helyiségek megszűntek. A peron felőli részen 1997 óta emléktábla hirdeti, hogy a településen itt épült meg az első vasútállomás. Az épület a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által nyilvántartott műemlék adatbázisában helyi védelem alatt álló épületnek minősül.
Az állomáshoz járműjavító is tartozott, amely szolgálati lakásokkal egészült ki. A vágányok a mai napig keresztezik a Fedezék utcát.
Nos, a vasútállomás nemcsak Lónyay kényelmét szolgálta, barátai is ellátogattak hozzá, megkedvelték a kellemes környezetet, kedvük támadt az építkezéshez. Lónyay parcellákat adott el és Párizsból hozatott tervek alapján felépültek a villák, megszületett a tulajdonképpeni nyaralótelep. A villatulajdonosok között volt többek között Eötvös Loránd, Margó Tivadar egyetemi tanárok, Puskás Tivadar feltaláló, Országh Sándor képviselő, Brázay Kálmán nagykereskedő, Havas Imre főügyészhelyettes. A teherpályaudvar megépítése adott lendületet ahhoz, hogy a környék iparosodjon, számtalan iparvállalat létesült, például a Szentlőrinci Tégla- és Terracotta-gyár Részvénytársaság, a Polke József-féle Hordógyár, utóbbi közvetlenül a vasútállomással szemben, ez később Parkettagyár lett. Az 1890-es évek végén a nehézipar is megvetette lábát: a vasúti szállítás lehetősége vonzotta a vállalkozókat: a hordozható mezei- és iparvasutak Orenstein Koppel berlini cége először fióktelepet létesített, majd 1904-ben főtelep lett Bécs, Prága, Lemberg mellett. Gyártörténeti forrásokban olvasható, hogy itt kismozdonyt, tűz nélküli mozdonyt, teher- és személyszállító kocsikat, vasúti sínt, bányacsillét, lóvontatású teherszállító kocsit egyaránt gyártottak. A gyár jogutódja az 1954-ben létesített Kőolajipari Gépgyár lett. A ceglédi vasútvonal lőrinci szakasza mellett még ma is láthatóak azok az egykori gyárak, ipartelepek, melyek többségét az elmúlt két évtizedben sorra bezárták.
Az állomás épülete túlélte a két világháború, az '56-os forradalom viszontagságos időszakát. A felvételi épületen kívül két raktárépületet, oldalrakodót, macskakővel burkolt rakodóterületet, s néhány kisebb, szolgálati célú építményt találunk itt. Egykor igen jelentős áruforgalmat bonyolított az állomás. Felsorolni is nehéz, hány környező üzem telephelyére történt kiszolgálás. Innen történt a Ferihegyi repülőtér kiszolgálása is. Az állomás a 2009-ben befejezett felújítás után négyvágányos lett, melyből az I. és a II. az átmenő fővágány. Ezek közé épült a térkővel burkolt peron, melyet aluljárón át és lifttel is megközelíthetünk. A szép, ácsolt perontető alatt kapott helyet az utastájékoztató kijelzője is. Forgalmi szolgálat van, de váróterem, WC nincs az állomáson. Közvetlenül az épület mellett, illetve a kezdőponti oldalon a megszűnt útátjáró helyén gyalogos felüljáró vezet át a túloldalra. A kerékpárral érkezőkre is gondoltak, hisz több tároló is van az épület mellett, szerencsére mind tető alatt. A korszerűsítés során kicserélték a váltók többségét. Betonaljas, motoros működtetésű, fűthető, a kezdőponti oldalon 80 km/h sebességgel járható kitérőket építettek be. Többfelé telepítettek tengelyszámlálókat is. Korábban Siemens-Halske típusú berendezése volt, ma már ELEKTRA 1 típusú, kezelőfelülettel Pestszentlőrincen és Kőbánya-Kispesten, innen kezelik Szemeretelep megállóhely vasúti átjáróját is. A személyforgalom igen jelentős és van átmenő teherforgalom is.
Valószínűleg az állomás épülete sokat tudna még mesélni önmagáról, de bízom abban, hogy ezzel a kis betekintővel sikerült felkeltenem az Olvasók érdeklődését.