Kőbe vésett emlékek
A Luther utcai Vasúti Tisztképző építése 1889. június 20-án kezdődött meg. Az alapozás munkálatait a kőműves munkákkal együtt a Klenovics és Mitterdorfer cég, a kőfaragó munkákat Hausmann Sándor, az ács- és épületasztalos munkákat Gregersin Guilbrand, a vasmunkákat pedig az Oetl-gyár végezte. Az épület létesítésére 120 ezer forintot irányoztak elő, amiből 25 ezer forintot a belső berendezésekre szántak. Az előirányzatot betartották, sőt a belső berendezéseknél 9 ezer forintot meg is takarítottak. A gondos kezeknek és a csodának köszönhetően a berendezési tárgyakból pár a mai napig is az épület részét képezi és megtalálható, de ezekről kicsit később mesélünk.
Egy korabeli leírás így jellemezte az elkészült homlokzatot:
A „renaisance” ízlésben tartott homlokzat, nyers tégla falazatot feltüntető falsíkjai s a helyesen megválasztott arányok által, emlékszerű hatást idéz elő.
A főhomlokzat az árnyékhatás fokozása érdekében két kiszökellő falsíkkal lett ellátva, melyeket torony alakú fedelek zárnak. Érdekesség, hogy a főhomlokzatot egykor két szoboralak díszítette, melyek Széchy Antal szobrászművész mintái szerint készültek. Az egyik szobor a vasúti, a másik a posta és távirdai szakot ábrázolta. A szobrok sajnos azóta lekerültek a homlokzatról, valószínűleg a többszöri átépítés alatt veszhetett nyomuk.
A főpárkányzat alatti párkánymezőket végig domborművek díszítik, melyek a tanszakokra vonatkozó motívumokat ábrázolnak. A főhomlokzat középrészén pedig az intézeti felírás látható.
Távirdai és vasúti motívumok sokasága díszíti az épületen körbefutó gazdagon megmunkált frízt is, melyet oroszlánfejekkel és levéldíszítéssel tarkított pillérek osztanak kisebb egységekre.
A bejárati kaput felölelő épületrész kiemelt díszítéssel büszkélkedhet. Az első emeleti ablakot levél motívumok fogják közre, közvetlenül az ajtó felett pedig a magyar címer domborműve kapott helyet. Ezen a részen kapott később helyet a MÁV Tisztképző Intézet 100 éves jubileumának alkalmából készített emléktábla, valamint egy Baross Gábort ábrázoló vasöntvény, melyet a „Vasminiszter” születésének 150. évfordulóján lepleztek le. Utóbbi emléktábla érdekessége, hogy nem csak ez az egy darab létezik belőle, országszerte 96 településen avattak ilyen emléktáblát az évforduló emlékére. Legközelebbi testvére a Kerepesi út 3. szám alatti Pályavasúti Területi Igazgatóság budapesti épületén található.
Az előző számban közölt képeket alaposabban (újra) megnézve érdekességekre lehet bukkanni. Az épület eredeti kinézete nem teljesen egyezik meg a mostanival, díszítésében gazdagabb lett, a két oldal kinézetét szimmetrikussá tették mind az épület feliratával, mind a rajta megjelenő kör alakú domborművekkel és az új frízekkel. Látható, hogy amikor a harmadik emeletet ráépítették az épületre, a tetőszerkezettel egy időben a díszítéseket és a homlokzat utolsó méterét is elbontották, a födém miatt újat készítettek.
Szerencsénkre a rekonstrukciót megálmodók, engedélyezők és végzők kimagaslóan jó és szép munkát végeztek, az eredeti díszítésnél is gazdagabb megoldásokat választottak. Ezzel az épület visszanyerte eredeti díszét és pompáját, valamint megjelenésében is igazodik a falakon belüli szellemiséghez. A vasúti képzés a vasút aranyszelencéje, aminek ragyogása töretlen 136 éve.
Az épületbe lépve is folytatódik a múlt emlékeinek sora. Rögtön az előcsarnokba érve két márványtábla fogadja az érkezőket. A bejárattól balra lévő – eredeti – emléktábla az épület elkészülésének állít emléket. Az épület átadásakor a bejárattól jobbra is volt egy márvány emléktábla, amelyen az uralkodó, az akkori miniszterelnök és az illetékes miniszter neve volt feltüntetve, de a tábla az idők folyamán eltűnt. Helyére a tisztképző tanfolyam 75 éves jubileuma alkalmával egy vörösmárvány emléktábla került.
Utunk utolsó állomásaként a félemeleti lépcsőfordulóhoz érkezünk, itt lelt új otthonra a védelmező szobrunk, mely a harmadik emelet ráépítéséig az épület homlokzatát őrizte a párjával együtt az épület tornyai előtt ülve. A másik szobor hollétéről, sorsáról konkrét információink nincsenek, de valószínűsíthető, hogy az idők folyamán megsérült és menthetetlenné vált. De nagy öröm számunkra, hogy a megmaradt védelmező átvészelte az idő kihívásait és a helyreállítás során az a döntés született, hogy a biztonságosabb beltérbe kerüljön és az ablakon szabadon kitekintve őrizze épületünket továbbra is.
Szintén ebben a lépcsőfordulóban kapott helyet egy Baross Gábort ábrázoló dombormű, mely pontos mása annak, amely eredetileg Baross pruzsinai szülőházát díszítette. A másolatot Sommer József vasutas szobrászművész készítette 1987-ben, szintén a centenáriumi ünnepségsorozat alkalmából.
