Aranyvonat – egy ragyogó kocsi története
Az augusztus 20-i ünnepségsorozat részeként ismét megtekinthető volt az Alkotmány utcában a híres Aranyvonat replikája, benne a magyar korona, az országjogar, az országalma, valamint az ereklyetartóban fekvő Szent Jobb másolata, amelyek 3D-s nyomtatással készültek. A vonatot autentikus egyenruhába öltözött koronaőrök vigyázták.
Az eredetileg 1938-ban készült impozáns vasúti kocsi korhű másolatát először 2020. augusztus 20-án mutatták be a közönségnek Budapesten a Magyar Vasúttörténeti Parkban. Az eredeti kocsiszerelvény az államalapító halálának 900. évfordulójára készült 1938-ban a Magyar Államvasutak Dunakeszi Főműhelyében, azonban a második világháború alatt a Szent Jobbot országos körútra szállító vasúti kocsi is megsemmisült. 2010-ben a Budakeszi Kulturális Alapítvány kezdeményezésére indult a rekonstrukció. Az Aranyvonat helyreállításában a Budakeszi Kultúra Alapítvány a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületével közösen voltak érdekeltek. A munkák felügyeletével végül a Magyar Nemzeti Múzeumot bízták meg, de a 2015-ben elkezdődött tervezésben és munkálatokban részt vettek a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, valamint a Magyar Vasúttörténeti Park szakemberei is.
Az eredeti Aranyvonat egy mozdonyból és öt kocsiból állt: az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító bizánci stílusban díszített Aranykocsit, amelyet egy négytengelyű szalonkocsiból alakítottak ki. A kocsi belseje egy nagy- és két kisteremből állt. A nagyterem a Szent Jobbot bemutató dísztér, a két kisterem a kocsi végein a szolgálaton kívüli koronaőrök tartózkodási helye volt. A nagyterem közepén helyezkedett el egy különleges rugós állvány, amelyen a Szent Jobb az ezüst ereklyetartóban útközben nyugodott, hiszen az ereklyét a vasúti szállítás közben óvni kellett a rázkódástól. A kocsi legizgalmasabb műszaki megoldása az ereklyetartó lengéscsillapító állványa volt, amely a vasúti jármű magasabb frekvenciájú rezgéseit alacsonyabb frekvenciájú, „lágy” rezgésekké alakította át. A mérések azt igazolták, hogy az ereklye a lehető legrosszabb minőségű vasúti szakaszon is fele akkora rázkódást szenvedett el az állványon, mint a körmeneti körülhordozáskor. Állítólag a tesztúton még az állványra erősített szivar hamuja sem esett le.
A legtöbb útján az Aranykocsit a Magyar Királyi Államvasutak 324-es sorozatú 840-es pályaszámú gőzmozdonya húzta, Horváth Géza főmozdonyvezető irányításával és mindig utazott a mozdonyon egy fűtőházi mérnök is.
A díszes kocsi az elvárásoknak megfelelően töltötte be szerepét egészen Budapest ostromáig. Sorsáról az utolsó hitelt érdemlő információ egy 1944. augusztus 8-án keltezett levél, amelyben a MÁV Igazgatósága arról tájékoztatja az Actio Catholicát, hogy
A jelenlegi súlyos kocsihelyzetre való tekintettel a DA 6020 sz. kocsit leszereljük és a közforgalomnak adjuk át. A kocsi felszerelési tárgyait és a díszítéseit a Dunakeszi Főműhelyben megőrizzük. A kocsit annak idején, ha a Szent Jobb országjárására ismét alkalom nyílik, átalakítva újra a tekintetes vezetés rendelkezésére bocsátjuk.
Dokumentumok hiányában egy, a járműjavítóban dolgozó munkás hipotézise szerint a lecsupaszított vagont a Vörös Hadsereg 1944-ben lefoglalta és műhelykocsiként alkalmazta, míg a dunántúli harcok során ismeretlen helyen és időben meg nem semmisült.
Az új Aranyvonat egyszerre felel meg a mai vasúti közlekedési szabványoknak és a történelmileg hiteles rekonstrukciós elvárásoknak, hiszen a rekonstrukció a fennmaradt fényképek, filmrészletek, illetve a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött dokumentumok alapján készült.
