Rendhagyó képzés Shijiazhuangban
Bizonyára sokan kíséritek figyelemmel a Budapest – Belgrád (BuBe projekt) vasúti korszerűsítés magyarországi szakaszának munkálatait. A felsővezeték építésének munkafázisában kínai felsővezeték szerelők vesznek részt, ezért szükségessé vált a szakmai képzésük.
A résztvevőket és a helyszínt illetően is a BGOK történetében rendhagyó módon kellett a képzést megszervezni és lebonyolítani. A képzés két részből tevődik össze, az elméleti oktatás 3 héten keresztül Kínában zajlott, majd a tényleges munkálatok magyarországi megkezdése előtt 1 hetes gyakorlati oktatással zárul magyarországi helyszínen.
A két országban alkalmazott felsővezetékrendszer közötti különbségek miatt a magyar rendszer ismertetésére magyar szakemberekre volt szükség. Ezért Dobás László oktatási központ vezető úr az oktatási feladatok ellátására, a szakmai, oktatási és vizsgáztatási jogosultsággal és hosszú idő alatt megszerzett gyakorlati tapasztalattal és múlttal rendelkező Gulyás Józsefet és Simon Istvánt kérte fel.
A felkérés új, különleges feladat elé állította a kiválasztott oktatókat, ezért megkerestük Gulyás Józsefet, hogy beszéljen nekünk az oktatás részleteiről, tapasztalatairól. Arra voltunk leginkább kíváncsiak, mi jelentett számukra kihívást, milyen hasonlóságokat és eltéréseket tapasztaltak a két ország oktatási rendszerében, illetve milyen élményeket szereztek a feladat teljesítése kapcsán. Igyekeztünk – a teljesség igénye nélkül – a projekttel kapcsolatos információkat összefoglalni.
A Shijiazhuangban tartott képzés során Gulyás József a magyar szabályozásokat, Simon István pedig a magyar felsővezetékes rendszert oktatta. A tananyagot, a tematikát és a diasorokat a felkért oktatók a kínai szakemberekkel közösen közel féléves egyeztető munka során alakították ki, melyből kínai nyelvű prezentáció is készült. Az előadásokat a szakterület legjobb tolmácsai – Vizer Rita és Torma Evelin – fordították a háromhetes oktatás során, illetve az egyéb programok alatt is végig József és István segítségére voltak. A kint töltött idő alatt nagy oktatói szabadságot és munkájuk maximális támogatását tapasztalták meg oktatóink.
Az oktatásra több tartományból kiválasztott 29 fő, megfelelő szakképzettséggel, többségében több éves felsővezeték szerelésben szerzett tapasztalattal, gyakorlattal rendelkező – a 350 km/h-val közlekedő vasútvonal építésén dolgozó – szakember vett részt. Nekik vállalniuk kellett a hosszabb időn keresztül külföldön történő munkavégzést is.
Kínában az oktatáshoz való hozzáállást alapvetően meghatározza az, hogy az oktató személye iránt nagyon nagy a tisztelet. Ez a tisztelet a résztvevők részéről végig érezhető volt. A rend és a fegyelem szintén meghatározó jellemző volt a képzés teljes ideje alatt, mint ahogy a figyelmesség és a kedvesség is, mely a tanfolyam végére néhány esetben barátsággá is alakult.
Az oktatás bentlakásos rendszerben került végrehajtásra, a résztvevők számára szállást, étkezést, egyenruhát biztosítottak, a hallgatóknak minden rendelkezésre állt, hogy csak a tanulásra tudjanak koncentrálni.
Az oktatás – Kínában az általános iskolától az egyetemig – egységes rendben zajló rendszer szerint került lebonyolításra. Az oktatási napok egy délelőtti (8:00-11:45) és egy délutáni (14:00-17:45) egységből, 4x45 perces órákból, köztük 15 perces szünetekből álltak. A délelőtti és délutáni tömb között egy hosszabb ebéd- és pihenőidő volt beiktatva. Ez az időtartam alkalmas volt a délutáni órákra való felkészülésre, illetve pihenésre, mivel bentlakásos tanfolyam volt, így akár alvásra is.
Az oktatás magas technikai színvonalú, saját oktatási központban zajlott. A frontális oktatásra berendezett teremben három kivetítőn is látható volt a prezentáció. A résztvevők 5 sorban, soronként 6 egyszemélyes padban ültek. A tanórák kezdetekor a hallgatók a telefonjaikat egy kijelölt gyűjtőhelyre (asztalra) letették, majd az órák végén magukhoz vehették a szünet időtartamára.
Az oktatók alapvetően az itthon előre elkészített diasorokat használták, melyeket a hallgatók vázlatként előre megkaptak. Adódtak azonban olyan helyzetek, amikor a résztvevőkkel közösen készített ábrák és rajzok segítették a tananyag átadását és egymás kölcsönös megértését. Az előadásokon az oktatóink nagyfokú interaktivitást és kreativitást vittek az oktatásba, sokszor speciális csoportmunkában dolgoztatták a résztvevőket. Ez újdonság volt az ottani oktatási módszerekhez képest, de elnyerte a résztvevők és vezetőik tetszését.
Az oktatásban többféle nehézséggel kellet megbirkózniuk az oktatóknak és a tolmácsoknak egyaránt. Az egyik nehézséget a nyelvek azon jelentős különbözősége – hogy míg a magyar ember legkisebb egységként betűben gondolkodik, addig a kínai nyelvben a legkisebb egység a szótag – jelentette, így a nyelvi gondolkodásmód összeegyeztetése külön kihívás volt a képzés során. De az oktatók szakmai határok közötti rugalmassága és a tolmácsok profizmusa segített ezt a helyzetet jól megoldani. Másik nehézség volt a szakmai jelképrendszer különbözősége. Ezt közösen a hallgatókkal, tolmácsokkal, nagyfokú kreativitással és egy közös magyar-kínai szakszó jegyzet (minimumszótár) kialakításával sikerült áthidalni.
Az értékelési rendszereink is jelentősen eltérnek egymástól, így azokat is össze kellett hangolni. A kínai értékelés betűkkel (A+, A, B, C, D) és százalékos teljesítésekkel meghatározott skáláját meg kellett feleltetni a magyar 1-5 fokozatú skálának. Így néz ki az összehangolt osztályozási skála:
| Kínai értékelés | Magyar értékelés | ||
|---|---|---|---|
| Betűjel | Százalékos értékelés | Osztályzat | Szöveges értékelés |
| A+ | 91-100% | 5 | jeles |
| A | 81-90% | 4 | jó |
| B | 71-80% | 3 | közepes |
| C | 61-70% | 2 | elégséges |
| D | 60% | 1 | elégtelen |
Általánosságban elmondható, hogy nagyon jó vizsgaeredmények születtek, az oktatás során több miniteszt megíratására is sort kerítettek az oktatók, így ellenőrizve folyamatosan a megértést. 29 főből 7 fő vizsgázott jelesre és csupán 2 fő vizsgateljesítménye nem felelt meg. A többiek jellemzően a jó minősítéssel zárták a tanfolyamot.
Az eredeti kérésnek, terveknek megfelelően a tanrend szakmai tartalma mellett minimális magyar szókészlet, topológiai ismeret, kulturális ismeret, magyarországi szokások átadására is sor került. Viszonzásképpen a házigazdák is színes programmal kedveskedtek az oktatók részére, megmutatva nekik néhány nevezetességüket. Ezeken a programokon sok kellemes élményt szereztek, melyből – a teljesség igénye nélkül – elmesélték a Pekingben, illetve a Nagy (Hosszú) Falon tett látogatásukat, amelyek kiemelkedtek az élmények sorából. Sőt, miután kollégáink nagy amerikai futball rajongók, megszervezték, hogy részt vehessenek a helyi csapat, a Shijiazhuang Liberators edzésén. A kapcsolat azóta is fennáll és a csapat mérkőzéseit figyelemmel követik kollégáink. (Legutóbb 50:0-ra nyert a Liberators! :))
Továbbá szívesen gondolnak vissza a kínai konyha változatos és finom ételeire. Ezek elkészítési és fogyasztási módja eltér a Magyarországon szokásostól. A pálcika használatán túl a változatosságot és a fokhagyma mindenkori fogyasztását emelték ki az oktatóink mint érdekes különbözőségeket.
A kinti tartózkodás jellemzője a „Kínában kínaiul” elv betartása volt a mindennapokban. Az oktatás alatt viszont a megrendelő kérésére a „mint Magyarországon magyarul” beállítottság volt az irányelv, hiszen a hallgatók magyarországi körülmények között fogják hasznosítani a tanultakat.
A kínai tartózkodással kapcsolatosan elkerülhetetlen a WeChat megemlítése, ami egy kínai internetes alkalmazás, amely hasonló a Facebookhoz, csak azonnali üzenetküldő, közösségi média mobilfizetési szolgáltatással kiegészülve. Használata miatt elenyésző a készpénzes és kártyás fizetés Kínában, ami okozott néha érdekes és vicces helyzetet a kint tartózkodás alatt kollégáinknak. Továbbá feltűnő volt számukra, hogy Kínában a teljes kint töltött idő alatt 1-2 mentő (rendőr, tűzoltó) szirénázás volt hallható, igaz az autók dudálásából percenként volt ugyanennyi.
Végül, de nem utolsó sorban kollégáink – a teljesség igénye nélkül – köszönetet szeretnének mondani a képzés megvalósulását Kínában és Magyarországon támogató személyeknek: Feng Yuan, Hu Linhai, Li Qiang, Liu Daqing, Liu Xiaohui, Pang Lijun, Ren Jun, Shi Jianwei, Yu Yunfei, Zhang Quiang, Rabnecz Gyula, Dobás László, Keszmann János, Zagyva János, Erdős Béla.
Kívánjuk minden kedves oktató kollégának, hogy legyen sok-sok ilyen tanítványuk, akik olyan fegyelemmel, tisztelettel, érdeklődéssel és befogadással vesznek részt az oktatásokon nap nap után, mint amit mi megtapasztaltunk Kínában.
Kína egy nagy és szerethető ország, benne szerethető emberekkel – foglalták össze egy mondatban az átélt tapasztalataikat oktatóink.
